Annyi minden van, amitől egy IT projekten “szenvedni” lehet. Aki látott már IT projektet, az fel tud sorolni kapásból néhányat:
- a feszített határidők…
- az ajánlatadáskor pontatlanul felmért igények…
- az, ahogy sokszor “elkommunikálunk” egymás mellett…
- a folyamatosan hízó budget. Ismerős a CR = Change request vagy VK=változtatási kérelem kifejezés…?
- az hogy a tanácsadók “más nyelvet” beszélnek… és azt mondják, “ez az XYZ software terminológiája”…, az ügyfélnek egyszerűen csak “kínai”…
- olyan döntéseket kell hoznunk nap mint nap, aminek a következményei majd csak hónapokkal (akár 1 évvel…!) később lesznek világosak…
- a felhasználóknak a napi munka mellett nyakukba szakad a projektmunka… túlóra hegyek…
- nagy felelősség, miközben minden változik…
- óriási információ mennyiség zúdul az ügyfélre…, amit azonnal értenie kéne és persze meg is tanulni, és vidáman használni
- stb.
Ahogy halad a munka, a legtöbb projekt életében eljön az a pillanat, ( esetleg csak ilyen pillanatok sorozata egy projekt…) amikor az érezzük, hogy egy lövészárok két oldalára került az ügyfél és a beszállító…
Amikor a másik (már) nem érti…
Amikor azt vesszük észre, hogy hiába magyarázzuk a megbeszéléseken, a projektvezetői meetingeken, hogy mit is szeretnénk, a másik fél nem érti. Már az egész egyszerű dolgokat sem. Egyre jobban magyarázzuk neki, és mintha egyre kevésbé értené. Csak a saját, teljesen logikátlan álláspontját ismételgeti. Nem figyel a mi remekbe szabott érveinkre. Végül elérkezik a mélypont: teljesen “hülyének” tartjuk a másik oldalt.
Mi is történik ilyenkor? A gond jellemzően a bizalommal van. Vagyis a bizalmi szint esett le olyan drasztikusan, hogy már mindkét fél csak a védekezésre koncentrál. Ezért nem hatnak az érvek.
A lövészárok belülről…
Ezzel meg is érkeztünk abba az állapotba, amit az első világháborús filmekben szoktunk látni, az állóháborúról. Katonák a lövészárokban, ha esik, ha fúj, éjjel és nappal. Érzésre ez pont ilyen, mert ekkorra már a projekt résztvevőinek a stressz szintje mondhatni “állandósul”. Mindenki túlórázik és fáradt, ami nem segít. Ekkorra már “normális”, hogy hajnal háromkor felébredünk és a munkán pörög az agyunk. Hol van ekkor már a projektindító értekezleten elhangzott “egy csónakban evezünk” feeling?
A csodafegyver
Amennyire kilátástalannak tűnik is ez a helyzet, olyannyira banálisan egyszerű a megoldása. Persze ehhez ki kell mászni a lövészárokból és venni kell egy mély levegőt. A megoldás, ahogy kedvenc szerzőm Stephen R. Covey a Kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása c. könyvében bemutatja, nem más, mint, hogy először a másikat kell megértenünk. Persze csak ha azt akarjuk, hogy minket is megértsenek.
Először a másikat értsd meg!
A következő vitás szituációban, kérjük meg a másik felet, hogy amennyire részletesen csak tudja, magyarázza el nekünk az ő álláspontját. Ha a helyzet megkívánja, azt is hozzátehetjük, hogy lehetőleg úgy, hogy azt egy 7 éves gyerek is megértse. Forduljunk teljes figyelemmel felé. Addig tegyünk fel tisztázó kérdéseket, amíg teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy már egészében értük a másik problémáját, igényét.
Hogy mi történik ekkor? Csoda…
- általában már ezen a ponton rájövünk a megoldásra, ami sokszor egészen egyszerű, csak azért mert végre tényleg értjük a másikat
- a másik fél bizalmi szintje megnő, mert érzi, hogy fontos nekünk a véleménye, így már sokkal könnyebb lesz együtt dolgozni
- és ezek után már nyitott lesz a másik fél arra, hogy mi is elmondjuk az álláspontunkat
- a probléma jellemzően “egy csapásra megoldódik”
Ha IT projektet tervez vagy már benne is van és nem akarja megvárni, hogy a lövészárokba kerüljenek… inkább komplexen kezelné a kérdést, akkor lépjen kapcsolatba velem és kérjen személyre szabott ajánlatot! (kxsagabriella@gmail.com, +36202401162)
Amit kínálok:
- Komplex, folyamat jellegű tréning, ami magába foglal change management elemeket, javítja a kommunikációt, támogatja a konfliktus és stressz kezelést, növeli az elkötelezettséget, a motivációt, és az önismeretet
- projekt coaching a projektvezetők részére
- team coaching a projekt csapatok részére
- vizuális technikák alkalmazása
- csapatépítés
2 Comments
Lehet, hogy sokan legyintenek rá, “túl egyszerűnek” tűnik a megoldás, így felteszik, hogy biztosan nem is működik. Pedig de, ám az ördög a részletekben lakik.
Ha csak annyit csinálunk, hogy meghallgatjuk a másik felet, hadd mondja, néha hümmögünk, bólogatunk vagy rázzuk a fejünket, az valóban nem sokat ér. De ha elgondolkodunk azon, hogy “több út vezet a Nirvánába”, egy feladatnak több jó megoldása is lehet, és kíváncsiak vagyunk, hogy a másik szakember a maga szakterületének ismereteiből hogyan rakja össze a képet, máris nyertünk: ismét tanulhattunk valamit, és nagy eséllyel a projekt is sínre kerül…
Szia! Köszönöm a hozzászólást. Nagyon jó észrevétel, hogy nem meghallgatni, hanem meghallani kell és kíváncsinak lenni a másik ismereteire, tapasztalatára. Arra, hogy ő hogy rakja össze a képet. Nagyon fontos ebben a JELENLÉT. Hogy tényleg legyek jelen és halljam amit a másik mond, figyeljek a másik emberre 100%-ban, ne csak túl akarjak lenni egy megbeszélésen.
Add Comment